Amint látjátok a blog képet kutyatartó vagyok. Kaukázusi medveölőm / juhászkutyám van :-). Kinek melyik szimpatikus.
Bár nehezemre esik bevallani – nekem az örök ellenálló ellenzékinek – már láthatóak a mi kis vidéki településünkön a kutyaadó és a kutyachip hatásai. Abba most inkább nem mennék bele, hogy mennyi négylábú barátot végeztek ki és helyeztek örök nyugalomra méltatlan körülmények között a hálátlan tulajdonosok, – nem gazdik, vagy nevelő szülők, TULAJDONOSOK,- az új előírások miatt, és mert azt hiszik, hogy birtokolhatnak egy élőlényt. Ezt a részét sajnos nem kellő előrelátással / emberismerettel gondolták végig a jogalkotók.
Ami látható, hogy egyre kevesebb “kóbor/gazdátlan” kutya kóvályog az utcákon, illetve a szökésre hajlamos kutyusok gazdái lassan, de biztosan gondoskodnak a megfelelő kerítésről.
Kutyabarátként én nem nagyon félek a kutyáktól, amíg van fa és villanypózna a közelben amire felmászhatok. Viszont kislány kutyám van, és bizony nem sétálunk abban az utcában, de még a környékén sem, ahol négy rotit tart a gazdi oszlopokkal jelezve, hogy egyszer lesz majd kerítés.
Remélem, hogy az adóbevételt tényleg a begyűjtött kutyák életkörülményeinek a jobbá tételére fordítják. …na és persze remélem, hogy egyszer megérjük a mi kis városunkban, hogy nem kell a kutyusok kibocsátását órákon keresztül zsebben hordani, mert az önkívület – ez az önkormányzat; lánykori nevén a Tanács – legalább a kutyasétáltatások főbb útvonalaira kihelyez megfelelő gyűjtőket. Ingyen zacsiról ebben a válságban nem álmodunk.
Legyen követendő példa a Balatonfüredi sétány
köszönöm, hogy elolvastátok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: